A szerzők a hyperlipoproteinaemiák kezelésének lehetőségeit foglalják össze. Bemutatják, hogy az elmúlt időszakban ezen a téren milyen jelen­tős előrelépések történtek, a hagyományos koleszterincsökkentő sztatin-és ezetimibterápia mellett egyéb új koleszterincsökkentők jelentek meg. A hypertriglyceridaemiák kezelésének új alternatívái az apolipoprotein C3-gátló volanesorsen és az angiopoietin-like 3-gátló evinacumab készítmé­nyek. Bár egy részük jelenleg nem érhető el hazánkban, mégis fontosnak tart­juk, hogy a szakmai közönség ezekről is megfelelő ismeretekkel rendelkezzen.

Napjaink gasztroenterológiai gyakorlatában egyre többször találkozunk antithromboticus terápiában részesülő betegekkel. Az endoszkópos be­avatkozásokat megelőzően ebben a betegcsoportban az antithromboticus terápia optimalizálása válhat szükségessé. A megfelelő terápiamódosí­táshoz alapvetően az endoszkópos beavatkozás okozta vérzéses és az alapbetegség okozta thromboticus rizikót kell figyelembe vennünk. Jelen közlemény a rutin gasztroenterológiai gyakorlatban leginkább előforduló esetekhez hivatott részletes szakmai segítséget nyújtani.

A nemrég közölt nemzetközi felmérés, a SANTORINI vizsgálat sem szolgált meglepetéssel, azaz a nagy és az igen nagy kardiovaszkuláris rizikójú beteg­csoportok esetében nem javultak lényegesen az antilipidémiás kezelések mutatói.¹ A betegek 23%-a és 21%-a nem részesül ilyen terápiában, sztatin-monoterápiát 58%-uk és 52%-uk kap, továbbá sztatin+ezetimib kombiná­cióban a betegek 19%-a és 17%-a részesedik. A medián LDL-koleszterin- (LDL-K-) érték 2,4 és 2,0 mmol/l, amely messze van az irányelvek szerinti ajánlottaktól.

A vesebetegségek lassan elfoglalják az őket megillető helyet a nem fertőző népbetegségek sorában, mert jelentőségüket egyre inkább (f)elismerik, és mert előfordulásuk és szövődményeik megszaporodtak a civilizációs ártalmak következtében. Az utóbbi évtizedben olyan új gyógyszercsoportok kerültek a fegyvertárunkba, amelyek célzottan hatnak a vesebetegségeket kiváltó egyes (immun)folyamatokra, illetve a vesebetegség progresszióját lassítják vagy a szív-ér rendszeri szövődményeket csökkentik, függetlenül az eredeti noxától. Óriási a fejlődés a genetikai betegségek diagnosztikájában és kezelésében is. A nefrológusnak kötelessége széles körben megismertetni a betegséggel kapcsolatos információkat, szolgálva ezzel a primer és szekunder prevenciót. Összefoglalónk ezt az ívet követve írja le az utóbbi tíz év mérföldköveit.

Egy új lipidcsökkentő szerrel végzett alcsoport elemzése kimutatta, hogy a primer prevenciós alkalmazása nagymértékben csökkentette a szív- és érrendszeri események számát.

A szív gyors mozgása miatt a CT hosszú ideig alig játszott szerepet a kardiális képalkotásban. Az utóbbi mintegy 20 évben azonban a speciális, csúcskate­góriás CT-rendszerek elismerésre méltó minőségű és nagy információértékű kardiális képalkotást tesznek lehetővé. A cikk a CT kardiológiai diagnoszti­kában való alkalmazásának előfeltételeit és területeit ismerteti, kiemelve a speciális előnyöket és a korlátokat is.

Az ESC legújabb, 2021-ben megjelent kardiovaszkuláris prevenciós aján­lása,¹ amely megerősítette, hogy az alsó végtagi perifériás érszűkület (low extremity arterial disease, LEAD) az igen nagy kardiovaszkuláris kockázatú csoportba tartozik. A SMART vizsgálat2 alapján igazolt az, hogy a már kardiovaszkuláris betegség­ben szenvedők, illetve kardiovaszkuláris (cardiovascular, CV) eseményen átesettek bár igen nagy CV rizikójúak, szükséges a rizikóstratifikáció, mivel az egyes bete­gek között jelentős különbség lehet a koc­kázatban, így a terápia megválasztásában is. A SMART-RISK táblázat alkalmazható a LEAD betegek rizikómeghatározásához.

A nátrium-glükóz kotranszporter (SGLT)2-gátlók erélyes glykaemiás hatásuk, a betegség kimenetelét módosító tulajdonságuk mellett kísérletes megfi­gyelésekben és kemény végpontú prospektív klinikai tanulmányokban egy­aránt kardio- és renoprotektív természetűnek bizonyultak. Az összefoglaló közlemény áttekinti az atheroscleroticus eredetű szívkárosodás, a szívelég­telenség, valamint a krónikus vesebetegség mérséklésének hátterében álló patogenetikai tényezőket, és a főbb primer és szekunder prevenciós klinikai vizsgálatok eredményét. Megállapítja, hogy e kedvező hatások tükrében az antidiabetikus kezelés hangsúlyai mára módosultak, s előtérbe kerültek az előnyös keringési és/vagy renális hatású szerek, sőt, az SGLT2-gátlók egyes képviselőit nem cukorbetegeknél is alkalmazzák. A diabetológiában primer és szekunder prevenciós helyük egyaránt körvonalazódott, nefrológiai te­kintetben – noha primer prevenciós szerepük is megkérdőjelezhetetlen – ma még nagyobbnak tűnik a szekunder prevenciós jelentőségük.

Az antilipidémiás terápia kezdete egy fibrátszármazékhoz köthető. Később a sztatinok felfedezése és az LDL-koleszterin (LDL-K) célkeresztbe kerülése elhomályosította vezető szerepét, ez döntően a szimvasztatin (4S vizsgálat) sikereinek köszönhető. Hamarosan az is kiderült, hogy a fibrátok a PPAR-alfa nukleáris receptor aktivitásának fokozása révén csökkentik a triglicerid (TG) és növelik a HDL-koleszterin (HDL-K) plazmaszintjét.

Az agyvérzésen (ICH) átesett betegek körében – különösen az eseményt követő első évben- gyakrabban fordulnak elő keringést érintő betegségek.